A "playback" technika
Az improvizáció ősi színházi technikája a „playback” azt jelenti, hogy "visszajátsszák" a közönség által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket. Az előadások a közönség és a játszók közötti interakciókra épülnek.
Nem szokványos színházi produkcióról van szó. Nincs előre megírt, megrendezett darab. A közönség az író és a rendező, a játszók a szobrászok, akik a hozott hangulatot, személyes történetet formába öntik, eljátsszák, és ajándékként adják vissza a mesélőnek. Az előadások - az improvizáció jellegéből fakadóan - egyszeriek, megismételhetetlenek.
A játszók nem hivatásos színészek, hanem mentálhigiénés illetve pszichodráma végzettséggel rendelkező tanárok, óvónők, szociális munkások, akik kedvtelésből és mások örömére művelik a történet-mesélésnek és a történet-játszásnak ezt a különleges és ritka formáját, mert hisznek abban, hogy egy-egy megérintődés gyógyító is lehet. Hiszik, hogy a humor, és saját történeteink újraértelmezésének lehetősége többet segít minden gyógyszernél. Fogyasztóivá szürkülő világunkban az Érintések Improvizációs Színpad tagjai előadásukkal megpróbálnak emberi gesztusokat, érzelmeket csempészni a nézők életébe.
A társulat 1997-ben alakult a szegedi Mentálhigiénés Szakirányú Továbbképzés hallgatóiból.
Tagok:
Barabás Károly, Gudricza Csilla, Korom István, Nacsa Hajnalka, Papp Lajos, Pelle József, Szécsi Tibor, Tóth Csaba
Játékmester: Fodor Gábor
